Elkészült. 

Az az igazság, hogy iszonyatosan izgulok. Körülbelül egy évet érlelődött bennem a gondolat, hogy létre kell hoznom a Szájkódert. Tépelődtem, kínlódtam, mondhatni vajúdtam, aztán lám: megszületett.

Az elmúlt egy évben álmok és célok törtek össze, gyakorlatilag a régi énből új született, új álmokkal és új célokkal. Egy évig céltalanul bolyongtam, és higgyétek el, rossz volt. Úgy értem, nem hiába mondják, hogy mindig legyen egy álmod, és nem hiába szól a halivúdi filmek nagy része az álmok hajszolásáról. Álmok nélkül olyan vagy, mint a teknősbéka páncél nélkül. 

Azért kelsz minden reggel, mert az álmok motiválnak arra, hogy tegyél értük minden nap egy kicsit. Azért van jó kedved, mert közelebb kerülsz hozzá kicsi lépésenként, és azért zakatol a szíved a mellkasodban, hogy sikerülni fog? Sikerülhet? És harcolsz érte minden nap egy kicsit.

Hogy mi is az a Szájkóder?

Minden információ szájból jön. Képzeld el, hogy nem hallasz. Jelelni sem tudsz. Csak látsz. Szájról olvasol. Szájról kódolsz betűket. Szavakat. Mondatokat. A Szájkóder egy blog a világról egy szájkóder lány szemszögéből.

Nem hallok. Nem jelelek. Szájról kódolok. Szájkóder lány vagyok. Néha sajátos cinizmussal, humorral, érzékenységgel figyelem magam körül a világot. Ezt fogom leírni a posztjaimba. 

Minden nap adok egy kicsi napi fail-t, kritikát a világról, humort, belátást a szájkóderek életébe, ahol nincsenek hangok. Varázsolok néha egy kis mosolyt az arcotokra, csepegtetek egy kicsi erőt, reményt, szeretetet a lelketekbe.

Mertem egy kicsit nagyot álmodni.

Blogot, kisfilmet, könyvet, termékeket. Benneteket.

És ha velem maradtok, akkor mindenről elsőként értesülhettek a maga idejében!