Mikor megkérdezik, hogy milyen zenét szeretek, azt válaszolom, hogy nem egy-egy stílust, hanem egy-egy számot szeretek. Mivel a mély hangokat érzékelem jobban, ezért olyan dallamokat hallgatok, melyekben a mély hangok vannak túlsúlyban. Olykor egy-egy számot is úgy hallgatok, hogy annak bizonyos szakaszait játszom le újra és újra. Persze, ezzel - ha nem fülessel hallgatom- agyára megyek mindenkinek :D Például a 30Y együttes Felhő c. számában rengeteg a mély hang, ráadásul csupa ,,o"  ,,a"  ,,ő"  szavakkal van tele, melyek mély hangrendű szavak. Van ebben a számban is egy szakasz, amit mindig visszatekerek: ,, felhő vagy Te olyan, felhőbb mint a felhő". Az ,,ő"-k egyszerűen megborzongatnak.Olyan, mintha apró pillangók csapdosnának a gyomromban, a levegő megakad a torkomban, és mintha apró villámcsapások indulnának meg bennem. Képes vagyok újra és újra visszajátszani azt a pár másodpercet..egyszerűen gyönyörű... :)

Hozzátartozik a zenehallgatáshoz még, hogy vannak olyan magyar számok, melyeket, ha hallgatás közben olvasok, akkor felismerek néhány szavat, szövegrészletet, nagy ritkán az egészet elejétől végéig. Ha megtanulom a szöveget, később már olvasás nélkül is megy. És ez azért fantasztikus, mert azalatt az egy szám alatt olyan, mintha hallanék..:)