Szájkóder

Nem hallod? Szájkóder!

27
szerda
nov 2013

Imádok úgy mászkálni a városban és ülni a bkv-n, hogy közben elviteles pohárban szürcsölöm a kapucsínómat és bámészkodom az ablakon kifele. Főleg most, hogy a köd néha megtelepszik a Dunán, meg az autók fényszórói álmosan pislognak a reggeli félhomályban. Az emberek is álmosan pillognak, és mindig történik valami érdekes. 

Ezért általában reggel bevágódok a legelső helyre, ahol kávét tudok venni. És keresztbe rakom az ujjaim, hogy simán menjen. Mikor először voltam, fogalmam sem volt, hogy az ember hogyan vásárol kávét elvitelre. Sosem hallottam. Már sokszor láttam, hogy vesznek mellettem, de sosem hallottam, hogy mit mondanak közben.

- Kapucsínót kérek.- mondtam legelőször. - Olyan pohárban. - mutattam a papírszerű kupakos cuccra.

- E..i..e? (egyből ismerős a szó a kínai gyorskajáldából)

-Igen, elvitelre.

De később kitapasztaltam, hogy azt is mondják, hogy ,, Itt iszod?"  És akkor vágják, hogy mibe töltsék a kávét.

De ezután jött csak a java. A csaj nekiállt ugye kávét csinálni, közben hajlongott, térült-fordult, egyszer csak felém fordult és felvont szemöldökkel várakozóan rám nézett. 

- Két cukorral?!

- Ja. Igen!!!

Gáz. Valószínű, hogy nem először kérdezte. Utána ugyanez a tejszínhabbal és hogy fahéjjal kérem vagy kakaóporral. Ennek következtében nagyon leleményesnek éreztem magam, és következőre úgy mentem be hogy:

- ..'gelt! Kapucsínót kérnék két cukorra, tejszínhabbal, fahéjjal! (ezer wattos vigyor)

Csaj:

- Jóvanna'!  (wtf arckifejezéssel)

Epic! Azért azon az arckifejezésen máig somolygok. Azóta rutinos kávévásárló lettem, tudom melyik kérdés mikor jön, és készen állok a válasszal. Már viccelődöm is közben, csúszások persze akadnak, de nem olyan vészes. Szájkóderként valamennyi sorstársammal, úgy gondolom, nagyon leleményesen kivágjuk magunkat bizonyos szituációkból. Ha bizonyos kommunikációs helyzetekben akadályba ütközünk, akkor a következő ugyanolyan helyzetre kész kommunikációs stratégiával készülünk, amivel megelőzzük, hogy megint leégjünk.

7ac53cdae0d0e6d900075a518b36088d.jpg

Címkék: kommunikáció siket nagyothalló hallássérült szájról olvasás

25
hétfő
nov 2013

....koncertre, stend up előadásra, karaokera, meg úgy általában mindenféle előadásra, ahol az elmondott szó a lényeg?

Na igen. Ez egy tipikus kérdés. Hallóktól.

Jár. Képzeld. Koncertre is, színházba is, előadásra is.

Miért hiszed azt, hogy ezek a dolgok csak a hangok miatt élvezhetőek? Ez annyira tipikus halló hozzáállás, hogy mindent a hangoktól tesznek függővé. Régen voltak némafilmek, és a színházakban sem használtak szöveget, csak pantomimjátékot. És a hallók élvezték. Csak elszoktak tőle. Elfelejtették. 

Életemben először a 100 folk celcius koncertjén voltam a városi művházban, és azt az élményt sosem felejtem el. Az elején egy deka hang nem jött át. Ellenben a mellkasomban dübörgött a basszus, az előadók mozdulatai, a hangszereken mozgó kezek, a testek ritmikus mozgása, a mimika, a fény játéka, az előttem ülők sötét sziluettjei olyan elementáris hatást váltottak ki belőlem, hogy alig kaptam levegőt. Utána kezdtem hallani magát a zenét, amely egyszerre volt a vizualitás zenéje, és a hangok valamilyen egyvelege. Lestem a szájukat, mely néha előbújt a a mikrofon takarásából, és mikor sokadszor énekelték el a Paff a bűvös sárkány refrénjét, nekem is skandálásra nyílt a szám.

Emlékszem, mikor először voltam karaoke bárban, ahol végre feliratozták a számokat. Volt honnan leolvasni a szöveget, így majdnem olyan volt, mintha hallanék. Az első színházi darab, amit láttam, a Tom Sawyer kalandjai c. történet volt. Olvastam a történetet, ismertem, így hasonló élmény volt, mint amikor gyerekkoromban a diasorozatokon néztük a meséket. Némafilm. Tudom, ez a hallóknak borzasztónak tűnik, valójában fantasztikus. Vizuális színház, mozdulatok, jelmezek játéka. Nem kell szöveg. Az sokszor csak felesleges maszlag. Csak bele kell simulni a látványba, a történetbe, a szereplők lelkébe. Magadba zuhansz olykor egy kicsit, mély harmóniába kerülsz magaddal, belesüppedsz a székbe és eggyé válsz az egész darabbal. Erről szól az egész.

Éppen ezért, mikor azt mondjuk, hogy színházba vágyunk, vagy koncertre, vagy más hasonló helyre, ne nézz ránk furcsán. Ne lombozz le olyanokkal, hogy: ,, de úgysem élveznéd" meg ,, nem ugyanaz" . A világ elég sokszínű már. Mindenki más olvasatát látja a környezetének. A mi olvasatunk is más a színházról, a koncertről, mindenről. Furcsább, szokatlanabb, az biztos. De hidd el, ha egy stend apon nem akkor nevetünk fel, mikor Te, ha színházban nem úgy reagálunk mint Te, ha karaoke bárban csak ülünk zárásig, és nem éneklünk, attól még élvezzük. Csak másképp.

dsc_0162-2sv_72068976.jpg

Címkék: színház karaoke siket nagyothalló hallássérült szájról olvasás

süti beállítások módosítása