Elolvastam ma a hvg-n egy interjút Bud Spencerrel, alias Carlo Pederselivel. És mire a végére értem, kajak azt éreztem, hogy megölelem ezt az embert.

Az van, hogy gyerekkoromban a filmnézés úgy nézett ki, hogy leültem a kiscsaláddal a tévé elé este- mert akkor még a tévének közösségépítő funkciója is volt, nem úgy mint ma, hogy ahány szoba, annyi tévé, és annyifelé megy a család- , és ment az aktuális műsor.

Van abban valami misztikus számomra, hogy én a korral kicsit lemaradtam. Kicsit olyan volt, mintha az évszázad ugrott volna egy kicsit, engem meg otthagyott volna a némafilmek korszakában Charlie Chaplinnel együtt. Merthogy nekem még a színes és szinkronizált filmek korában is a némafilmek élménye maradt meg egy darabig.

 Ami amúgy nem volt rossz, nem hiába mondják, hogy a vizuális kommunikáció egy létező dolog, a képek mesélnek, sokszor anélkül is nagy vonalakban értettem, hogy miről van szó egy- egy filmben, ha nem is hallottam a szinkront. A felirat akkor még nem volt menő, még teletext sem nagyon volt.

Viszont Bud Spencerhez nem is volt szükség szinkronra, mert az egész teste, annak minden porcikája mondott valamit. Imádtam a lebiggyesztett száját, amiből mindig tudtam, hogy Terence Hill már megint csinált valamit. A karba tett kéztartását, ami szinte ordította, hogy ,,felőlemaztáncsinálhatszakármitnemérdekel", a pofonjait, amitől repült minden gazember, és amibe nem volt olyan nyak, ami ne fért volna bele. Elképesztő módon tudta játszani a rendíthetetlen laza, néha naiv, néha keménykedő budhistát. Az meg egyenesen szívolvasztó volt, ha a böhöm alkatával a zavarba jött Bud Spencert alakította.

És tényleg van abban valami, hogy a filmek sikere valahol abban rejlett, hogy az utolsó elporolt, szarrá alabugyált gonosz banda is sután feltápászkodott és elment. Volt abban valami bájos, valami egyben utópisztikus sugallat is, hogy itt senkinek nem eshet baja, minden rendben lesz, a gyengéket megvédik, a rosszak elkullognak.

És igazán klassz azt olvasni, hogy ez a megtermett ember szinte minden levélírójának válaszol, saját kezűleg, hogy Magyarországról megjegyzi, hogy a vizipólósai megizzasztották annak idején...

Meg hát na! Az a szakáll!