Szájkóder

Nem hallod? Szájkóder!

15
kedd
ápr 2014

A szemek beszédesek. Beszédesebbek, mint bármi más. Annyiféle csillogása, rezdülése van, hogy voltak pillanatok, mikor csak néztem ezeket a leheletnyi változásokat, és elakadt a lélegzetem, hogy létezik ilyen.

Mint amikor apám fölém hajolt, mikor a bölcsességfogam műtötték, és a szemében ott ült az aggódás, a sajnálat és a borzalom. Meg amikor hazafelé tartottunk a pozsonyi dugóban, és rám nézett. A retina fátyolos remegéséből szinte kihallottam, hogy: mindjárthazaérünk, mindjárthazaérünk. Mikor a gyerekek szemébe nézek, látom, hogy tükörtiszta szemfelületük ragyog a kíváncsiságtól és a csodálkozástól. Ki vagy?- pislognak- láttadaztavalamitamivalamitcsinált? Olyan a szemük felszíne, mint a tó, amibe folyton kavics potyog. 

Néztem szembe dühös szemekkel. És azok is olyan sokfélék. Van a száraz szem, ami rezzenéstelenül néz, és nincsen benne könyörület. Ez a haragos szülők szeme, mint amikor azt hazudtam anyámnak, hogy nem cigiztem, pedig ömlött belőlem a füstszag. Van a könnyes, mikor fáj a düh, és az anyák nem értik a gyereküket. Mint amikor buta voltam és éretlen. Zavarba hozó tekintet ez, amitől a gyerek elkezdi szégyelleni magát. És van a remegő, mikor olyan dolgok miatt leszünk dühösek, amire nem számítottunk. Ha csalódunk, vagy ha tehetetlenek vagyunk. Mint amikor látom valakin, hogy találkozik a korlátaival.

Néztek rám boldogan. És annyiféle boldogság van. A hihetetlenkedő, mint amikor lediplomáztam, és alig hitték el, hogy eljött az a nap. Hogy a lány, akire annak idején azt mondták, hogy beszélni sem fog, elvégezte az egyetemet. Ezek kivétel nélkül könnyes szemek, pirosodó szemhéjjal. Ilyenkor a szem kivirágzik. Van a huncut boldogság, ez a hosszas beszélgetések tekintete. És van a meghatott, fátyolos boldogság, mint amilyen anyué meg apué volt, mikor felolvastam a születésnapjukon a köszöntőmet.

Vannak villanások, amik odavágnak, hogy errőlnebeszélj, vagy namostfogdvisszamagad, és vigyázz, vagy megyünk. Ezek apró jelek, amelyek segítenek megérteni, hogy mi történik. Vannak a múltba révedő redőző tekintetek, rezzenéstelen, Téged kerülő szemek, amiből érzed, hogy most csendben kell maradnod. Ott vannak még az öregek sokat látott, mosolygós szemei. És vannak a könnyektől patakzó szemek, melyek arra hivatottak, hogy segítsenek megnyugodni. 

A szemek olyanok számomra, mint a szavak. Mások fejében szövegek visszhangzanak, az én emlékeimben tekintetekbe zárt üzenetek, érzelmek, intések, tanítások képei maradnak meg.

És vannak a békés, lehunyt szemek. Amikor nincs üzenet. Csak csend. Nyugalom. Hangtalanság.

 

58714_879477406_big.jpg

Címkék: siket nagyothalló hallássérült szájról olvasás

süti beállítások módosítása