Tudom, nem könnyű velem az élet. Szegény csajjal szembe kell fordulni, úgy kell beszélni, mert szájról olvas, ha kiabálok, nem hallja meg, biztos ami biztos, egy jól irányzott sípcsontrúgással jelezni kell, hogy hé, kommunikálni szeretnék vele. Ha el akarom érni, imádkozhatok, hogy észrevegye az sms-em, ha ki akarok mozdulni vele, akkor nem mindegy hová, mert nem mindenhol ért meg. Hogy a mozi? Nos. Ha nincs feliratos film, akkor a mozinak lőttek.
Az elmúlt egy évben elég gyér volt a választék. A feliratozott filmek száma radikálisan lecsökkent, és még a feliratos filmek fellegvára, a MOM Park is cserben hagyott. Ami egyébként nem meglepő, hiszen a MOM Park nyilvánvalóan a külföldiek becserkészésére utazik, így érthető, hogy az eredeti nyelven vetíti a filmjeit, néhány szinkronos változatot is bedobva a kínálatba. A többi mozi pedig szimplán csak szinkronosakat vetít. Elvétve akad, ahol kettő, maximum három feliratos film közül lehet választani.
A gond ott kezdődik, hogy összességében három, maximum négy feliratos filmet kínálnak a hallássérültek számára a budapesti mozik havonta. Az pedig, hogy netalántán IMAX moziba üljön, 3D-s vagy 4D-s filmet nézhessen meg feliratozva, esélytelen. Bármennyire is elfogulatlanul nézem a helyzetet, akkor is csak azt tudom mondani, hogy ez édeskevés. Aki hall, az is meggondolja, hogy mikor, hányszor, milyen filmre adja ki a pénzt. Az emberek általában azokat a filmeket nézik meg moziban, amelyik a legjobban érdekli őket, ahogyan mondani szokták: ami olyan jó, hogy megérdemli, hogy a mozivásznon lássam. Namármost, aki hall, az az Arénában tud válogatni 19 film közül, míg a hallássérültek választási lehetősége közel a nullával egyenlő, mivel ott például nem is adnak feliratos változatot egy filmből sem. A Westendben kettő közül lehet választani, az egyik a Senki Többet című romantikus dráma, a másik pedig a francia Szerelem, örökség, portugál című vígjáték, melyek eléggé az otthon letöltöm és megnézem kategóriába tartoznak.
Megértem, hogy a filmforgalmazók számára döntő szempont az, hogy a magyar mozilátogatók jelentős része nem szereti a feliratot olvasni filmnézés közben, így a nagy közönségsikerre számot tartó filmeket minden esetben szinkronizálják, mert ezeknél nagy lenne a bevételkiesés feliratozás esetén. Nyilván közrejátszik az is, hogy Magyarországnak nagy szinkronkultúrája van, míg mondjuk Szerbiában vagy Szlovéniában még a tévében is feliratozva adják a filmeket. Megértem azt is, hogy a nagy sikerfilmek szinkronozásnak az is lehet az oka, hogy a hazai bemutató időpontja sok esetben egybeesik az amerikaiéval, vagy csak egy-két héttel követi azt. Ha ugyanis több idő - legalább hat hét - telik el a két bemutató között, a magyar forgalmazó fel tudja használni az Amerikában már műsorról levett film használt kópiáját, amelyre ekkor csak magyar feliratot kell gyártatnia. Ha azonban a bemutatók egybeesnek, mindenképpen új kópiát kell készíteni, amelynek olyan nagyok a költségei, hogy ahhoz képest a szinkron elkészítése már nem jelent túl nagy többletköltséget, így általában inkább ezt választják.
De a mozilátogatóknak van olyan rétege is, akik szeretik feliratosan nézni a filmeket, és véleményem szerint őket sem ártana kiszolgálni. És itt nem csak a hallássérültekre gondolok. Rengeteg érv szól a feliratos filmek mellett, nem beszélve arról, hogy az előállítása is jóval olcsóbb a szinkronizálásnál. Sokan akarva akaratlanul is tanulják az idegen nyelvet, jobban átjönnek a poénok, az akcentus. Több ismerősömtől is visszahallottam, hogy a The Office részei szinkronizáltan nézhetetlenek, míg feliratozva, eredeti hanggal fenomenálisak voltak. Nem mindig választanak jó szinkronhangot a karakternek, ezzel is aláásva a film vagy sorozat élményértékét.
Sokan panaszkodnak a feliratra azért is, mert nem tudnak egyszerre figyelni a hangra, a képre és a feliratra. Úgy vélem, a hallók között is van annyi feliratpárti, hogy ezt az állítást ne általános tényként kezeljük. A figyelemmegosztás emberenként változó, bele lehet jönni, a siketek, hallássérültek látásmódja pedig kissé másképp működik, mint a hallóké. Egy hallássérült ember alapvetően vizuális beállítódottságú, a látás segítségével nyeri ki a környezetéből a szükséges információkat, éppen ezért "mindent" lát. Én például sosem csak a film alsó harmadát nézem, hanem egyszerűen globálisan látom az egészet. Ugyanúgy, ha gépelek a laptopomon, és a képernyő közepét nézem, nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy valaki éppen belépett a szobába az ajtón, mert a szemem sarkából érzékelem.
Ám, ha elfogadjuk azt, hogy a felirat rendkívül zavaró a társadalom nagy részének, és ezért nem kínálnak feliratos filmeket a mozik, még mindig van más alternatíva a probléma kiküszöbölésére. A WikiTech körülbelül egy éve hírül adta, hogy a Regal Entertianment és a Sony elkészítette az Access Glasses-t, amely működik a 3D és a hagyományos mozik esetében is, amikor is feliratozza filmet hat különböző nyelven. Azaz, aki feliratosan szeretné nézni a filmet, elég, ha csak felveszi a szinkronos film vetítése közben. A szemüveg tesztelését 2012 áprílisában kezdték el, de a nagy bevezetésre még várni kell, ugyanis majd csak 2013 első negyedévében lesz elérhető. Az USA-ban.
Reméljük, egyszer Magyarországra is elér.
