Szájkóder

Nem hallod? Szájkóder!


25
hétfő
nov 2013

....koncertre, stend up előadásra, karaokera, meg úgy általában mindenféle előadásra, ahol az elmondott szó a lényeg?

Na igen. Ez egy tipikus kérdés. Hallóktól.

Jár. Képzeld. Koncertre is, színházba is, előadásra is.

Miért hiszed azt, hogy ezek a dolgok csak a hangok miatt élvezhetőek? Ez annyira tipikus halló hozzáállás, hogy mindent a hangoktól tesznek függővé. Régen voltak némafilmek, és a színházakban sem használtak szöveget, csak pantomimjátékot. És a hallók élvezték. Csak elszoktak tőle. Elfelejtették. 

Életemben először a 100 folk celcius koncertjén voltam a városi művházban, és azt az élményt sosem felejtem el. Az elején egy deka hang nem jött át. Ellenben a mellkasomban dübörgött a basszus, az előadók mozdulatai, a hangszereken mozgó kezek, a testek ritmikus mozgása, a mimika, a fény játéka, az előttem ülők sötét sziluettjei olyan elementáris hatást váltottak ki belőlem, hogy alig kaptam levegőt. Utána kezdtem hallani magát a zenét, amely egyszerre volt a vizualitás zenéje, és a hangok valamilyen egyvelege. Lestem a szájukat, mely néha előbújt a a mikrofon takarásából, és mikor sokadszor énekelték el a Paff a bűvös sárkány refrénjét, nekem is skandálásra nyílt a szám.

Emlékszem, mikor először voltam karaoke bárban, ahol végre feliratozták a számokat. Volt honnan leolvasni a szöveget, így majdnem olyan volt, mintha hallanék. Az első színházi darab, amit láttam, a Tom Sawyer kalandjai c. történet volt. Olvastam a történetet, ismertem, így hasonló élmény volt, mint amikor gyerekkoromban a diasorozatokon néztük a meséket. Némafilm. Tudom, ez a hallóknak borzasztónak tűnik, valójában fantasztikus. Vizuális színház, mozdulatok, jelmezek játéka. Nem kell szöveg. Az sokszor csak felesleges maszlag. Csak bele kell simulni a látványba, a történetbe, a szereplők lelkébe. Magadba zuhansz olykor egy kicsit, mély harmóniába kerülsz magaddal, belesüppedsz a székbe és eggyé válsz az egész darabbal. Erről szól az egész.

Éppen ezért, mikor azt mondjuk, hogy színházba vágyunk, vagy koncertre, vagy más hasonló helyre, ne nézz ránk furcsán. Ne lombozz le olyanokkal, hogy: ,, de úgysem élveznéd" meg ,, nem ugyanaz" . A világ elég sokszínű már. Mindenki más olvasatát látja a környezetének. A mi olvasatunk is más a színházról, a koncertről, mindenről. Furcsább, szokatlanabb, az biztos. De hidd el, ha egy stend apon nem akkor nevetünk fel, mikor Te, ha színházban nem úgy reagálunk mint Te, ha karaoke bárban csak ülünk zárásig, és nem éneklünk, attól még élvezzük. Csak másképp.

dsc_0162-2sv_72068976.jpg

Címkék: színház karaoke siket nagyothalló hallássérült szájról olvasás