Szájkóder

Nem hallod? Szájkóder!


19
csütörtök
sze 2013

Születésnapodra

(december 16.)

Írni bármiről lehet. Leírni azt, amit a másikról gondolsz, nem olyan nehéz. Sőt, egészen könnyű. De leírni azt, hogy mennyire fontos egy személy az életedben, nos, az nagyon nehéz.

Mert könnyű leírni egy barát barátságát, de azt, hogy mennyire jó apa voltál, azt nem. Úgy érzem, nincsenek azok a szavak, melyekkel ezt ki tudnám fejezni, így csak visszaemlékezem.

Emlékszem, mikor még kicsi voltam, és a nyakadban ültem, onnan figyeltem az alattam sétáló embereket. Néha a hajadba markoltam, néha a nyakadba, néha átöleltem a homlokod. Máskor a fejedre hajtottam az én fejem, belefúrtam az arcom sűrű fekete hajadba.  Amilyen az enyém is volt. Biztonságban éreztem magam. És ez az érzés, a biztonság érzése, a mai napig megvan, ha a közelemben tudhatlak.

Emlékszem, éveken át életben tartottad a gyerekhitünket a csodákban és a mesékben azzal, hogy Mikulásnak öltözve bekopogtál az ajtón minden év december ötödikén. Álarcot vettél fel, piros köpenyt, süveget, vattaszakállad a mellkasodat verte. A zsákot hoztad a válladon, a konyha padlójára raktad azt, s kinyitva meglepetéseket húztál elő belőle. Néha tuskóval tréfáltál meg bennünket, néha el akartál vinni bennünket, mert rosszak voltunk, de mi mindig vártunk. Szerettük az apu- mikulást.

Emlékszem, mikor elkezdtél felnőttként kezelni. Tanácsot adtál. Elmondtad mi jó, mi rossz. Figyelmeztettél, mire vigyázzak, mit kellene tennem. De sosem akartál irányítani, csak terelgettél a jó irány felé. És ezt értékeltem. Én, aki gyűlöltem, ha korlátoztak.

Szeretted és szereted a békét. Talán sose hallottam még egy embertől sem annyiszor, mint tőled azt a szót: szeretet. Talán innen van az, hogy számomra is olyan fontossá vált ez a szó és annak tartalma. Talán ezért keresem az olyan embereket, mint Te vagy.

Tudod, nincs annál jobb, mikor hazajövök a messziből, itt vagyok Veled, Veletek, s nem kell, hogy beszéljünk, csak az a tudat, hogy együtt vagyunk, nyugalommal tölt el.

Hatvanéves lettél. A Te ünneped az enyém, a miénk is. Mindannyiunk számára jelentesz valamit. Számomra a legjobb apát, másoknak a legjobb férjet, barátot, sógort, miegymást. Tudnod kell, hogy fontos vagy nekünk, s szeretnénk magunk mellett tudni.

Isten éltessen hát sokáig, drága Édesapám!

91cb6415718f463ec5fb681f2ebb01c6.jpg

Címkék: apa szeretet siket hallássérült szájról olvasás

08
vasárnap
sze 2013

Tudtam, hogy egyszer eljön az a nap, mikor ezekről a dolgokról beszélnünk kell. Rólad. Rólam. Kettőnkről. Nem mintha időnként nem beszéltünk volna, csak nem jutott idő mindenre. Nehéz szavakba önteni az ilyet.

Tudod, minden nap minden pillanatában van okom arra, hogy eszembe juss. Mint például most is. Itt ülünk, hallgattok engem, mert én felolvasok. Neked. Pedig 24 évvel ezelőtt, mikor pici babaként a karodban tartottál, és fogalmad sem volt arról, hogy mit hoz a jövő, azt mondták, hogy sosem fogok beszélni. Azt is mondták, hogy kilátástalan számomra a jövő. És még számtalan olyan dolgot, amit egy anya sem akarna hallani a gyerekéről.

És most mégis itt vagyunk. És felolvasok. Neked.

Ez a Te érdemed, anyu. Küzdöttél, harcoltál és tanítottál. Mindenre emlékszem. A tornákra, mikor feküdtem az asztalon vagy a földön, mikor egyenként áttornáztattad az ujjaim, a kórházak folyosóira, amelyeken bóklásztunk, amikor Fekete Pétert játszottunk, vagy amikor a képeket rakosgattad elém, hogy gyakoroljuk az új szavakat. Sosem adtad fel. Mertél kemény lenni. És ahhoz nagy erő kell, hogy a saját gyerekeddel szemben szigorú legyél, miközben bőg, taknya nyála összefolyik, és látványosan szenved. Emlékszem az arcodra, arra, hogy tele voltál kétségbeeséssel és sokszor nem tudtad, helyesen cselekszel-e.

Annyiszor kérdezted is, és anyu, hidd el, helyesen döntöttél. Akkor is, mikor hallók közé adtatok be iskolába, akkor is, mikor elvártad, hogy csavarjam ki a felmosórongyot vagy kihánytad a koszos ruháimat a szekrényből, hogy tanuljak meg rendet tartani. A nehezebb utat választottad, de a helyeset. Keménynek neveltél, de lágynak is. Olyan szépen formáltatok Apuval egésszé.

Belőled vagyok, anyu. A makacsságom, a kitartásom, a csökönyösségem. Mind tőled van. Ezért hajtok előre, keresem a kihívásokat, hiszem, hogy elérek valahová. Ezt láttam tőled. Meg a nagy szeretetet, a család-kultuszt, amit a mama felől hoztál magaddal. A békés együttlevéseket, a nyüzsgést, családi, ünnepi készülődéseket, morgolódásokat. Nézlek, és egyre inkább a mamát látom benned.

Sosem felejtem el, hogy sétáltunk a pozsonyi kórház folyosóján, és odajött hozzánk egy gyerek. Kicsi voltam még, láttam, hogy bekötöd a köntösét, és bár nem hallottam semmit, megértettem, hogy milyen szerencsés vagyok. Rengeteg gyereket láttam egyedül akkoriban, és soha nem lehetek elég hálás, hogy nekem nem kellett egyedül lennem.

Annyi minden történt azóta, mióta együtt vagyunk. Valamikor elválaszthatatlanok voltunk, aztán én messzire kerültem. Tudom, nehéz volt. Annyiszor gondoltam Rád, és rájöttem, hogy sohasem leszek képes teljesen elszakítani magam tőled. Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, a részem vagy. Épp olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy meg tudnék lenni nélküled.

Hatvanéves lettél. A Te ünneped az enyém, a miénk is. Mindannyiunk számára jelentesz valamit. Számomra a legjobb anyát, másoknak a legjobb feleséget, keresztanyát, testvért, barátot, sógornőt, miegymást. Tudnod kell, hogy fontos vagy nekünk, és szeretnénk magunk mellett tudni.

Isten éltessen hát még sokáig, drága Édesanyám!

 ae42ab91309f11acb318c6136ed9ea84.jpg

 

Címkék: anya szeretet beszéd szeretlek siket nagyothalló hallássérült pohárköszöntő szájról olvas szóletésnap

03
kedd
sze 2013

Igen, Te, aki ezt olvasod.

Biztosan voltak napok, mikor nagyon lent voltál, és minden olyan sötétnek éreztél. Biztosan kérdezted már magadtól, az égtől, mindenkitől, hogy miért. Biztosan érezted már, hogy senki sem ért meg, senki sem fogad el. Kilátástalannak tűnt minden, a megélhetésed, a jövőd, az életed. Dühös voltál mindenkire, főleg magadra, mert nehezebb. Mert nincs esélyegyenlőség, mert nincs igazság.

De az igazság az, hogy minden rajtad múlik. Mint ahogyan minden választás kérdése. Eldöntheted, hogy mikor felkelsz, akkor mosolyogsz vagy szomorú leszel. Eldöntheted, hogy a korlátaidat elfogadod vagy nem. Mint ahogyan azt is eldöntheted, hogy a négy fal között maradsz, kevesebb támadási felülettel, vagy nyitsz a világra. Biztos, hogy mindig lesznek nehézségek. Biztos, hogy sok minden fájni fog.

Elsősorban szembesülsz azzal, hogy vannak dolgok, amikre nem vagy képes. Keresned kell helyettük mást. Nehéz lesz. Lehet, hogy kevesebbnek fogod érezni magad az épeknél, mert ezekre a dolgokra nem vagy képes. Találkozni fogsz olyanokkal, akik nem kérnek belőled. Velük ne törődj. Hallani fogsz olyan szavakat, melyek rosszul fognak esni. Ereszd el a füled mellett. Gyötörni fog a tudat, hogy bármennyire beleadsz mindent, néha kudarcot fogsz vallani.

De ha magadra zárod az ajtót, sokkal több mindentől fosztod meg magad. A világtól, a lehetőségektől. Sosem tudhatod, mi fog történni. Mindegy, hogy mit csinálsz, mikor kinyitod az ajtót, csak csináld. Nem másoknak kell elfogadniuk Téged, hanem Neked magadat és a korlátaidat! A korlátokat azért nevezed korlátoknak, mert tudod, hogy annak szokták őket nevezni. De ezek nem feltétlenül korlátok, csak keretek. Az épeknek ugyanúgy vannak keretei. Azon belül pedig rengeteg dolgot csinálhatsz. Minden ilyen keretet kitolhatsz valamilyen megoldással. De ha bezárkózol, semmi sem fog történni. Ha nekifutsz a világnak, akkor lehet, hogy fájni fog, de fejlődsz. És egy nap eljön a pont, mikor ezt értékelni és érteni fogod.

Semmivel sem vagy kevesebb, mint egy ép. Az épeket is megbántják, ők is sírnak, nekik is vannak sötét napjaik, és ők is gyakran érzik, hogy egyedül vannak és nincs ki megértse őket. Épeket is hagynak el, nem csak sérülteket. Az ép is lehet lelkileg sérült.

Ne gondolj arra, hogy Te nem vagy más. Tudd, szeresd és fogadd el, hogy Te más vagy. És éppen úgy egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Belőled csak egy van, éppen ezért becsüld meg magad és bízz magadban.

 Mert Te Te vagy.

eső.jpg

 

Címkék: autista szeretet akarat kitartás fogyatékos siket nagyothalló önvizsgálat hallássérült fogyatékkal élő bízz szájról olvasás