Szájkóder

Nem hallod? Szájkóder!


03
kedd
dec 2013

2007 nyara volt, és én egy völgyben álltam a színpad előtt. Az emberek csápoltak körülöttem, és valami elementáris erő száguldott végig az embertömegen. A kezek az égbe markolásztak, mintha látnának ott valamit, amit én nem, és meg szeretnék fogni. Behunyt szemmel táncoltak, és úgy mosolyogtak, mintha mennyei manna hullana az égből. Hajukba téptek, elnyílt a szájuk, kipirosodott a bőr az arcukon. Ott voltak. Ugyanakkor mégsem.

Vajon mit hallanak, kérdeztem magamtól, és legszívesebben felboncoltam volna mindegyiküket a fülüktől kezdve, hiszen ott megy be a hang, egészen addig, míg követni tudom az útját, millió kis idegsejteken át az agyig, hogy ott felolvadjak, és megértsem az axondombokon ülve. A titkot. 

Még nagyon régen énekesnő akartam lenni. Vagy legalább valamilyen hangszeren játszani. Mondjuk zongorán vagy furulyán. Vagy gitárvirtuózként berobbanni a köztudatba. Azt akartam, hogy ha kiállok a színpadra, akkor mindenki elájuljon. Nehezemre esett elhinni, hogy van olyan dolog, ami elérhetetlen és megfejthetetlen számomra. Nem hittem el, hogy van olyan, ami nekem siketként nem mehet. Azt akartam, hogy az én torkomon is úgy jöjjenek ki a hangok, ahogyan egy hallóból. Nem. Nem olyan profin. Csak tudni akartam. De leginkább átélni. A borzongást. Az extázist. Én is be akartam hunyni a szemem, mint ők, és azt akartam, látszódjon az arcomon, hogy valami kiszakad vagy éppen eggyé válik bennem, mikor a hangok vad táncparkettjén őrjöngök. Mert az őrjöngés. Amikor az énekes szájából láthatatlan kézként nyúl ki feléd a hang, beléd löki magát, megtalálja a leggyengébb pontodat, megmarkol, csavar egyet, és ez annyira fáj, hogy már élvezed. Feloldódsz.

 

Bénultan álltam, a számon vettem a levegőt, mert az orrom hirtelen túl szűk lett. Valahol felülről láttam az egész völgyet, a színpaddal, a tömeggel, a közepén magamat, ahogy egyetlen mozdulatlan pontként megbontom az összképet. Hevesen vert a szívem, és könnybe lábadt a szemem. Sírnom kellett. Az axondombokon ücsörögve megrázott a felismerés elektromos impulzusa. A zene hatott. A látvány és az érzékelt hangok egyvelege, a mellkasomban játszó kis rezgések megtalálták valahol belül a gyenge pontomat. És fájt. És jól esett.

Feloldódtam.

af6a1882b0f69c963cb60373545a9038.jpg

Címkék: zene siket nagyothalló hallássérült szájról olvasás

15
péntek
nov 2013

....imádtam a zongora hangját. Édesapám karbantartó volt az iskolában, így nyaranta bevitt azokba az osztályokba, ahol igazi, régi zongorák voltak. Leültem a hangszer elé, megtanultam elklimpírozni a boci-boci tarkát, de sokszor csak mélán ütögettem a billentyűzetet, éreztem a hang rezgését az ujjaim végén, melyek felszaladtak a könyökömig. Voltak kedvenc billentyűim, melyeket jobban érzékeltem, azokat képes voltam tíz percen keresztül nyomogatni és figyelni az egész monstrumot, hogy hogyan működik, honnan jön ki ez az érzés? Nem sokra rá, kaptam egy mini játékzongorát, amin külön is lehetett billentyűzni, de ha lenyomták az egyik billentyűt, akkor eldúdolta a hullapelyhest. Minden este arra aludtam el. Az volt a párnám. Fogtam, rátapasztottam a fülem a hangszóróra(akkor érzékeltem valamennyire a mély hangokat), és folyamatosan újraindítottam a hullapelyhes dallamát. Sosem álmodtam olyan szépeket, mint akkoriban...

zongora.jpg

Címkék: zene zongora siket süket hallássérült szájról olvas

16
hétfő
sze 2013

Fülest vásárolni azért nehéz, mert nem mindegyikkel hallom a zene dallamát, valamint alig van olyan hely, ahol vásárlás előtt ki lehet próbálni, hogy az valóban jó, hallom-e vele a zenét.

Körülbelül egy-másfél éve azonban találtam egy mobilos, tartozékos boltot. A bácsi, aki kiszolgált, nagyon rendes volt, kipakolt egy csomó fülest, és úgy harmadikra egy piros zsinóros darabnál felcsillant a szemem, hogy végre az agyamig hatol a hang, és szinte rezeg az agyam belülről, ha bedugom.

A bácsi kétkedően nézett rám, aztán csak odaadta.

Kicsit aggódtam ugyan, hogy a zsinórozása nem túl strapabíró, de hallottam vele! Ettől függetlenül, mivel amúgy sem őrzöm kincsként a zsinóros dolgokat, 1-2 hónap után elszakadt. Egyébként is jellemző rám, hogy a bevált dolgokból duplát veszek, így visszamentem a boltba.

Ezúttal egy fiatalabb pasas volt a pult mögött, aki próbált más fülest ajánlani, de én hajthatatlanul a piros fülest kértem. Ekkor már kezdett gyanússá válni, hogy nagyon le akarnak róla beszélni, bár gyanítottam, hogy nem egy minőségi darabról van szó. Könnyen tönkrement, és mint kiderült, annyira hangos, és rossz minőségben továbbítja a hangot, hogy nem is forgalmazzák újra. Kifutó darabról van szó.

A pasas azért irtó kedves volt, miután elmagyaráztam neki, hogy szájról olvasok és hallássérült vagyok, előszedte és kipróbáltatta velem az összes fülest. Mókás volt, ahogyan izgul, drukkol, hátha valamelyikkel hallani fogom a zenét. Vagy tíz füles után a piros, eddig már bevált darabot kértem. A pasi lemondóan kiszámlázta nekem a darabot, következő alkalommal még eljátszottuk ugyanezt.(persze, hogy 2 hónap múltán ismét ott kuncsorogtam egy új darabért, mert tönkrement), de a legutóbbi alkalommal, mikor meglátta, hogy belépek az ajtón, fejét csóválva mosolygott egyet és automatikusan leszedte a piros fülest.

Rosszallóan rám nézett, majd kiszámlázta, és adott rá 1o%-os kedvezményt.

Egyem a szivét :)

df5dddd5f8a7521a40f2c30c67cbb16e_1.jpg

Címkék: zene füles siket nagyothalló hallássérült szájról olvasás

23
péntek
aug 2013

Mikor megkérdezik, hogy milyen zenét szeretek, azt válaszolom, hogy nem egy-egy stílust, hanem egy-egy számot szeretek. Mivel a mély hangokat érzékelem jobban, ezért olyan dallamokat hallgatok, melyekben a mély hangok vannak túlsúlyban. Olykor egy-egy számot is úgy hallgatok, hogy annak bizonyos szakaszait játszom le újra és újra. Persze, ezzel - ha nem fülessel hallgatom- agyára megyek mindenkinek :D Például a 30Y együttes Felhő c. számában rengeteg a mély hang, ráadásul csupa ,,o"  ,,a"  ,,ő"  szavakkal van tele, melyek mély hangrendű szavak. Van ebben a számban is egy szakasz, amit mindig visszatekerek: ,, felhő vagy Te olyan, felhőbb mint a felhő". Az ,,ő"-k egyszerűen megborzongatnak.Olyan, mintha apró pillangók csapdosnának a gyomromban, a levegő megakad a torkomban, és mintha apró villámcsapások indulnának meg bennem. Képes vagyok újra és újra visszajátszani azt a pár másodpercet..egyszerűen gyönyörű... :)

Hozzátartozik a zenehallgatáshoz még, hogy vannak olyan magyar számok, melyeket, ha hallgatás közben olvasok, akkor felismerek néhány szavat, szövegrészletet, nagy ritkán az egészet elejétől végéig. Ha megtanulom a szöveget, később már olvasás nélkül is megy. És ez azért fantasztikus, mert azalatt az egy szám alatt olyan, mintha hallanék..:)

Címkék: zene siket nagyothalló hallássérült szájról olvasás