Szájkóder

Nem hallod? Szájkóder!


03
péntek
jan 2014

Körülbelül egy éve, mikor lefeküdtem aludni, egy idő után azt érzékeltem, hogy a párom teste rázkódni kezd a takaró alatt. Na, most képzeljétek el, hogy egy betontörővel alszotok egy ágyban, ehhez társul az izgő mozgó takaró, ami még csikiz is. Meglepődöttségemben pislogtam párat, meg röhögtem egyet, aztán felültem, hogy megnézzem, hogy úgy mégis mi az istenyila történik az ágy másik oldalán. A látvány nem volt hétköznapi. Párom ugyanis okostelefonon hallgatott stand upot, fülessel, behunyt szemmel, félálomban, vigyorral a fején, és a vicces részeknél mint egy ütvefúró, elkezdett rázkódni a nevetéstől. Nos igen. Így hallgattam életemben először stand up- ot, és így nevettem először a humoristák műsorán. Egészen tegnap estig.

Évfordulónkra ugyanis megleptem az én kis ütvefúrómat egy Dumaszínházas belépővel. Az est két fellépőjétől nem hallottam még soha semmit, lévén, hogy nem feliratozzák egyetlen műsorban sem őket. Azt azonban már tudtam, hogy Kovács András Péter és Kőhalmi Zoltán is nagyon jól ért ahhoz, hogy ütvefúrókat csináljon az emberekből.

Hozzá kell tennem, hogy dilemmában voltam, hogy jó ötlet-e ilyesmivel meglepni a párom, mivel ő hall, én pedig nem. Ez azért is fontos részlet, mert a közös programokat alapból megnyirbálja ez a tény. Páldául nem mehetünk akármikor moziba, mert nem feliratos az a film, amit megnéznénk. A 3D film moziban(neadjisten 4D IMAX-ban)meg aztán tényleg álmaink netovábbja. Vagy például nem megyünk Dumaszínházba, mert én szájról olvasva nem fogom élvezni. És ilyenkor beindul egy nagyon ravasz, gonosz kis gépezet, ami a 22-es csapdájához hasonlóan fogva tart. Én azt mondom, hogy menjünk, mert tudom, hogy ő nagyon szeretné, nem baj, ha nem fogom tudni követni, majd egy más olvasatát fogom látni az előadásnak, egyébként meg menjen nyugodtan mással(de azért nem annyira nyugodtan). Ő ellenkezik, mert én nem fogom tudni élvezni, és akkor ő sem, és különben is, ha én nem értem, utána miről fogunk beszélni, plusz azzal sem akar megbántani, hogy elmegy mással, még ha én bátorítom is, hogy menjen. 

Mindenesetre belevágtunk.

Tegnap este Kovács András Péter és Kőhalmi Zoltán annak rendje és módja szerint ütvefúrókat csinált mindenkiből. Belőlünk is. Kovács András beszéde érthető volt, kivéve mikor elfordult, vagy szándékosan eltorzította a hangját és ezért pofákat vágott, illetve egyszer sötétbe borult a terem, mikor a részeges, mobiltelefonnal világítani próbáló férj figuráját adta elő, de a lényeg akkor is átjött. Egyébként is a szervezők jófejek voltak, kérésünkre legelőre ültettek bennünket. Kőhalminál kicsit nehezebb volt a követhetőség, nehezen olvasható a beszéde a fogai miatt, meg gyorsabban is beszél, de még így is a poénok nagy része megvolt.

Az, hogy mennyire izgultunk, hogy simán menjen a dolog, abból lehetett észrevenni, hogy az első percekben egymást figyeltük. Én azért, hogy ő megnyugodott-e azt illetően, hogy egyformán élvezzük, ő pedig azért, hogy nem játszom-e meg, hogy értek mindent.

De az est végére tisztességes, becsületes ütvefúrókká avandzsálódtunk, hazafelé pedig újra és újra felidéztük a legjobb poénokat. Ritka, értékes pillanatok ezek. Olyanok, amelyek nem mindig jönnek össze. Kerülhettünk volna hátra. Lehetett volna úgy is, hogy egy szót sem értek. De most minden tökéletes volt. 

KAp.jpg      kohalmi-zoltan.jpg

Címkék: kőhalmi zoltán dumaszínház siket nagyothalló kovács andrás péter szájról olvasás

süti beállítások módosítása