Edzés. Izu meg én túl vagyunk az egyórás intenzív izzadáson a szaunától. Én kellemesen lefáradok a koreográfiás ugribugritól hiába,öregszem, Izu meg csak jobban felpörög tőle. Neki az öltöző maga a táncparkett, számára még mindig tart az óra, rögtönöz is néhány koreográfiát. Hirtelen másképp kezd el mozogni, megáll, fülelni kezd mint az őzike.
- Tök jó zene megy! Mehetett volna ez az órán!
Bólogatok, nyilván elkezdődött a másik óra.
- Miért ez most milyen? Meg milyen volt előző órán?
Izu furcsán néz, mintha más reakcióra számított volna, elkezdi magyarázni de nem érti miért.
- Hát ez rockys, az előző...jaj!
Észbe kap.
- Elfelejtettem...hogy Te nem..hallod...bocsánat!
Szegény, teljesen rosszul érzi magát. Nekem meg vigyorognom kell. Muris, na.
- Ugyan már! Semmi gond, én is el szoktam felejteni!
De tényleg!