Szájkóder

Nem hallod? Szájkóder!

Ma olvastam  a HVG oldalán egy cikket Nóráról, aki óceánjáró hajókon keresi a kenyerét. Ami leginkább megragadta a figyelmemet, az az volt, hogy az óceánjárói karrier előtt a médiában próbált elhelyezkedni. Ez azért is volt számomra olyan érdekes, mert egész jó belelátásom van a gyakornoki munkavégzés kálváriájába, lévén, hogy valamikor az én álmaim között is az szerepelt, hogy ismert, megbecsült újságíróként fogok dolgozni, és abból (én kis naiv) megélni.

Itt szeretném megjegyezni, hogy az oktatásban érdemes lenne már középiskola elejétől felvilágosítást adni a gyerekeknek arról, hogy milyen a munkaerőpiac, sőt, erősen szorgalmaznám, hogy azok a bizonyos karrier-irodák ne az egyetemeken, főiskolákon, hanem már középiskolákban és gimnáziumokban is működjenek. Kompetenciafelmérésekkel és beszélgetésekkel már jó előre ki lehetne szűrni bizonyos szakmákat a diákok számára, hogy mely munkákra alkalmas, és melyekre nem. Talán akkor jóval kevesebb kiégett, hasznavehetetlen diplomával rendelkező ember mászkálna ezen a Földnek nevezett golyóbison.

Valószínűleg ez Nórának is jól jött volna, aki előbb Magyarországon próbált munkát találni, 19 évesen kórházban dolgozott, majd Budapestre kerülve egy kereskedelmi tévénél helyezkedett el mint recepciós. Szokásos forgatókönyv, valahol el kell kezdeni, a szamárlétrán fel kell kapaszkodni. Legalábbis ebben hittem én, Nóri, meg szerintem vagyunk ezzel még páran. A recepciós munka közben Nóra elvégezte a médiaiskolát, majd gyakornok lett egy kereskedelmi rádiónál. Fizetés persze nem járt, miért is járt volna, de bőven túlvállalta magát, mint a mai világban minden gyakornok, hogy bedolgozza magát a biztos állásba. Reménykedett, de nem vették fel soha. A rádiónak új tulajdonosa lett, a csapatot pedig menesztették isten hírével.

Nem egy vidám történet, az biztos, már csak azért sem, mert egyrészt tudtalevő, hogy gyakornoki munkából nem lehet megélni, de mégis, egy minimális összeget kötelessége lenne megadnia a munkáltatónak. Tapasztalatom szerint más - hangsúlyozom, nem mindegyik - szakmánál szokás némi fizetséget adni az olykor nem csak lábát lógató gyakornokoknak. Másrészt tudjuk, hogy gazdasági válság van/ volt/ lesz, és ez a média leépítésében nagyon meglátszott. Számtalan embert küldtek el, és azoknak, akik be szerettek volna kerülni, nem kevés gyomorra volt szükségük. Ismét hangsúlyozom, hogy nem minden esetben igaz, de nem egy média szakon végzett ismerőstől, sorstárstól hallottam vissza, hogy dugás alapon kerülhettek volna be egyes helyekre. 

Úgy tűnik az sem elég olykor, hogyha médiajogász ismerősünk van, ha egyéb extrém szolgáltatásokra nem vagyunk hajlandóak. Amivel egyébként semmi problémám, mindenki azzal és azt, amit szeretne, sőt! Ma már ez nyílt titok, hogy a szakmai berkekben előfordul ilyen, meg hogy léteznek ilyen emberek, de azért az mégis mellbe vágott, mikor egy ismerősöm a tv előtt ülve felszólított arra, hogy mutassak rá erre vagy arra, ő megmondja, hogy kit cummantott le a pozícióért. Oké, hogy van ilyen, de ennyire?!

Visszatérve Nórira, a kereskedelmi tévénél két év recepciós munka után a feladatait a biztonsági szolgálat vette át, de másnaptól gyakornokként folytatta, mivel még mindig bízott benne, hogy ez jó befektetés a jövőjére nézve. Tehette ezt még azért is, mert emellett mindig volt másodállása, ahonnan a megélhetéshez szükséges pénzt elő tudta teremteni. Ez egészen addig működött, amíg a tévénél előírás nem lett, hogy a gyakornok csak nappali tagozatos egyetemista vagy főiskolás lehet. Ezután hírügynökségi melót vállalt, éjszaka kávézóban szolgált fel, majd egy másik tévécsatornánál vállalt szkriptelést. (szkriptelés = élőben felvett reality show anyagát szóról szóra leírják).

Azt már szinte hitetlenkedve olvastam, hogy a szerződés csak egy produkcióra szólt, ám Nóri, mivel elhintették előtte a lehetőséget, hogy idővel akár riporter is lehet, keményen dolgozott és várt. A napi 80-100 oldalnyi szöveggépelés nem tett jót a kezének, az egész napi ülés pedig a keringésének sem. Később kapott munkát egy sajtóügynökségnél, de karácsony előtt néhány hetes leállás következett a cégnél, mely végül hónapokig húzódott. Ezután pedig jött a sors, és az óceánjárók felé sodorta Nórit.

Hogy mi vihette rá Nórit arra, hogy olyan sokáig kitartson? Meg tudom érteni:

„Elég volt annyi, hogy úgy éreztem: igen, ezt tudom és akarom is csinálni. Sokáig az is nagy dolognak tűnt, hogy cserében ingyen elmehetek sokféle eseményre. Ezért mindig elhessegettem magamtól azt a gondolatot, hogy igazából csak kizsákmányolnak” – emlékszik vissza Nóra a hvgnek.

(http://hvg.hu/gazdasag/20130719_az_oceanjaro_es_a_haborus_szindroma)

Aki olvasta a legelső posztomat, az lehet, hogy összeköti a szálakat, és leesik neki, hogy az összetört álmok alatt az újságírást értem. Kiskorom óta olvasok, aztán írni kezdtem. Először novellákat, majd cikkeket. Rengeteg helyre publikáltam, persze fizetés nélkül, mint Nóra, majd lediplomáztam. Hivatalosan is újságíró lettem, volt hozzá érzékem, tehetségem, mégsem lehettem az. Nem azért, mert valahol extrém szolgáltatásokat kellett volna nyújtanom(nem kellett), hanem mert szájról olvastam. 

Nem tudtam nyalni, és nyalás nélkül a maximális munkának nem nagyon volt értéke. Nem tudtam jópofizni, kapcsolatokat építeni, és nem tudtam egy emberként mindenki munkáját csinálni. Szájról olvasással ez képtelenség. Hiába voltam jó riportírásban, ha például a sajtótájékoztatókon nem tudtam követni a beszélgetést, és ezért sajtótájékoztató híreket sem tudtam írni. Reggelente nem tudtam ötletelni, mert sokan voltunk, és mindenki egymás szavába vágott. El voltam nyomva, és ebben valamilyen szinten én is hibás voltam, mert jobban a sarkamra kellett volna állnom. De ezekre a helyzetekre senki sem készített fel. De még így is kihoztam magamból a maximumot. Telefonos interjúkat oldottam meg anélkül, hogy a munkatársakat bevontam volna, holott én nem tudok telefonálni. Leadtam a cikkeket időben, és nem olyan témákat választottam, amit össze lehetett ollózni a wikipédiából. Nem tudtam angolul, de szótáraztam. A médiában annál értékesebb egy ember, minél több munkát tud egy személyben megcsinálni. Kevesebb embert kell különböző munka után fizetni. Esélyem sem volt. Évekig próbálkoztam.

Aztán volt egy pont, mikor azt mondtam, elég volt. Mikor az én komoly, dupla erőfeszítésekkel létrehozott munkámat semmibe vették, ellentétben egy összeollózott másik munkával. Akkor azt mondtam, ez nem éri meg. Ezt nem tudom csinálni. 

Rohadt nehéz az ilyesmit bevallani magadnak, de határozottan jobb emberré válsz utána. A kudarcok eléggé meggyötrik az embert. És ez kudarc volt, mert frusztrált, hogy szájkóderi minőségem akadályoz abban, amit szeretek csinálni. Kudarc volt, mert ha ez ugrott mint megélhetési lehetőség, mit hozhat még a jövő? 

És akkor álmodtam egy merészet, amiből született a blog, és még születni fog más is. Két nap múlva pedig kiderül, hogy az egyik álmom teljesül-e. 

Címkék: média munka rádió hvg újságírás televízió rabszolga kereskedelmi gyakornok éhbér

A bejegyzés trackback címe:

https://szajkoder.blog.hu/api/trackback/id/tr1005418480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hüjehalyó · http://www.aldi.hu 2013.07.22. 23:38:59

Ez a blog egy könyv bevezető kampánya? Nem mintha baj lenne, csak kérdezem.

hüjehalyó · http://www.aldi.hu 2013.07.23. 00:08:06

@szájlány: pedig nem ártana, ha az lenne. :)

Azzal pedig maximálisan egyet tudok érteni, hogy már a középiskolában is szükség lenne némi pályaorientációra. Sok elcseszett évtől mentenék meg a fiatalokat.

Yo! Maaan! 2013.07.23. 00:45:09

Nóri és sok más gyakornok el van tévedve; tudást, tapasztalatot kapnak a munkájukért cserébe. (Jó esetben.) Ott lehetnek a "tűz" közelében. Hogy hogyan hasznosítják? Csak rajtuk múlik. Hogy belebetegedett a munkába?! Hát könyörgöm, pisztolyt tartott valaki a fejéhez, hogy ingyen félholtra dolgozza magát? Ne már...
A "tanulókkal" az a baj, hogy hamar, kevés munkával szeretnének jó állást és sok pénzt kapni. Érdeklődés: zéró. Szakmai alázat: zéró. Profiként képzelik el a foglalkoztatásukat, de ahhoz kellene tán vagy 20 év gyakorlat is. Tudom, hogy a mai világban ez nem egyszerű, de valaki vagy szupertehetség, vagy nem megy másképp. (Na jó, esetleg a szex, de az más téma.)
A média pedig egy telített piac, tele utcáról összekapart olcsó dilettánsokkal. Pont a kertévék háza táján kell körülnézni, hogy kik is dolgoznak! Siralmas.

Márk vagyok 2013.07.23. 01:08:28

Hát ezzel a helyesírással és stílussal az Indexen már helyed lenne, az oda írókat vered.

"Nem tudtam angolul, de szótáraztam." - hát baszd meg, az indexesek dettó. Csak az a baj, hogy ők magyarul sem tudnak.

" A napi 80-100 oldalnyi szöveg gépelés nem tett jót a kezének"
Egyrészt szöveggépelés (mit lehet még gépelni, képeket?), másrészt ennyit a világbajnok gépírónő sem tud gépelni egy nap. Egy átlagos jól gépelő ember meg óránként 2-2,5 oldalt. Szóval Nóri enyhén kamuzik. Na jó, annyira nem enyhén.

A komoly médiára azért még neked is gyúrni kellene.
"Hiába voltam jó riportírásban" - hát ha ebből a blogbejegyzésből indulok ki, annyira nem lehettél jó, legfeljebb saját magad szerint.

De mint írtam, az indexes szintet azért felülmúlod, bár ezzel azért nem mondtam sokat.

@Yo! Maaan!:
Ilyen helyekre bekerülni vagy ismeretség kell, vagy nagyon jól kell tudni szopni. Nem átvitt értelemben.

Márk vagyok 2013.07.23. 01:10:56

"Hivatalosan is újságíró lettem, volt hozzá érzékem, tehetségem, mégsem lehettem az."

Na ja, meg szerénységed.
Ekkora önbizalmat/mellényt hol osztogatnak?
Mennék én is, hátha kapok.

párisi köz 2013.07.23. 01:22:49

Valami nem világos.

"...hanem mert szájról olvastam. "

"Telefonos interjúkat oldottam meg anélkül, hogy a munkatársakat bevontam volna, holott én nem tudok telefonálni."

Jól értem, hogy hallássérült vagy?
Ha igen, akkor a bántás legkisebb szándéka nélkül mondom, hogy a média világa semmiképpen nem neked való. És ezt tetszik-nem tetszik már a szüleidnek / tanáraidnak / barátaidnak is tudtodra kellett volna adniuk. Az elektronikus média ugyanis, akárhonnan nézzük, az audiovizuális kommunikációról szól, és abban, helyzetüknél fogva, hallássérültnek és némáknak egész egyszerűen lehetetlenség dolgozniuk. Ezt magyarázni sem kell, ugye?

Mellesleg megnézném azt a szerkesztőt, aki hallássérült gyakornokot egyáltalán dolgoztat, bármivel biztat, pláne sajtótájékoztatóra küld...

Szóval a dolog sántít kicsit.

Ha tévedtem, és mégsem vagy hallássérült, akkor pedig meg ne haragudj, de vicc az egész. Mellesleg jól látod: "A médiában annál értékesebb egy ember, minél több munkát tud egy személyben megcsinálni."

Ez mindig is így volt, most is így van és mindig így lesz. Nem csak a médiában.

bretman 2013.07.23. 01:25:58

Bocs, de mit jelent az, hogy "a sajtótájékoztatókon nem tudtam követni a beszélgetést, és ezért sajtótájékoztató híreket sem tudtam írni"? Vajon mire használható egy szerkesztőségben valaki, aki nem tud megírni egy hírt egy sajtótájékoztatóról, mert nem érti meg azt, amit ott mondanak?

És az, hogy "Telefonos interjúkat oldottam meg anélkül, hogy a munkatársakat bevontam volna, holott én nem tudok telefonálni."?

Hogy mi van? Az volt az egyik legfőbb pozitívumod, hogy telefonon tudtál interjúkat csinálni mások segítsége nélkül?

Ez valami paródia?

bretman 2013.07.23. 01:32:35

@párisi köz:

Ha valóban hallássérült, akkor elnézést kérek az előző megjegyzésekért, ez a "szájról olvasás" ellenére sem jutott eszembe. A történet ugyanis így is abszurd, legfeljebb más okokból.

párisi köz 2013.07.23. 01:33:13

Bocs, elolvastam az első posztot. Hogy más ne mulasszon, idézek onnan: "Nem hallok. Nem jelelek. Szájról kódolok. Szájkóder lány vagyok."

Ennek fényében csak ismételni tudom, amit az előbb írtam: az elektronikus média (rádió, televízió) és a klasszikus hírújságírás - bocs - tényleg nem neked való.
De még a környéke sem.

És nem tudom megállni: "...nem egy média szakon végzett ismerőstől, sorstárstól hallottam vissza, hogy dugás alapon kerülhettek volna be egyes helyekre."
Tényleg nagy baj van a felsőoktatással, ha média szakra, akár még fizetősre is, felvesznek olyat, aki fiziológiai adottságainál fogva képtelen a mindennapi kommunikációra.

Nem folytatom, ugyanis ezen a helyzeten még egy kiadós dugás vagy szopás sem segít. Na, most megint bocs.

párisi köz 2013.07.23. 01:36:08

@bretman:

Igen, épp ezért voltam kénytelen kiegészíteni az előző kommentemet.

Egyébként teljesen egyetértek veled: ez így egy abszurd komédia.

És valóban nem akarom megbántani a posztoló leányzót, de komolyan nem értem a körülötte dolgozókat, a szerkesztőséget, a főiskolát / egyetemet, és egyáltalán: őt magát.

bretman 2013.07.23. 01:47:36

@párisi köz:

Csak részben értek egyet veled. A megfelelő iskolai végzettséget mindenkinek jogában áll megszerezni,különösen, ha kifizeti az árát. Viszont tudomásul kell vennie, hogy ez még nem jogosít arra, hogy állást is kapjon, azért meg kell küzdeni (és nem, nem úgy).

El tudom képzelni, hogy egy hallássérült ember újságíróként dolgozzon. Nyilvánvalóan olyan munkakörben, amiben nem kell például telefoninterjúkat csinálni. És nem kell sajtótájékoztatókra menni, ahol a neki háttal ülő újságírók kérdéseit esélye sincs érteni (arról nem is beszélve, hogy neki esélye sincs kérdést feltenni, hiszen nem is jelel). Viszont ilyen pozíció - tartok tőle - manapság viszonylag kevés van.

Közben elolvastam én is a bevezető posztot. A történet továbbra is abszurd, különösen azt olvasva, hogy a szerző nem is jelel.

párisi köz 2013.07.23. 01:58:00

@bretman:
A megfelelő iskolai végzettség megszerzéséhez való jogot nem vitattam, sőt. De azt fenntartom, hogy média szakra (kommunikáció- neve szerint: és médiatudomány) egészen elképesztő felelőtlenség felvenni olyan embert, akinek hiányoznak a fiziológiai alapfeltételei a szakon oktatott tárgyak teljesítéséhez.
Hogy konkrét legyek: vakokat sem vesznek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőr tanszakára...

És lehet, hogy egy hallássérült ember jól ír, sőt!, de azt majdnem kizártnak tartom, hogy üzemszerűen újságíróként dolgozzon akárhol.

párisi köz 2013.07.23. 01:58:53

* (neve szerint: kommunikáció- és médiatudomány)
sorry

Pesti Kornél 2013.07.23. 02:23:19

Volt szerencsém végigjárni a média szamárlétráját rádiós gyakornoktól televíziós producerig, plusz gyarapodtam egy Pulitzer-emlékdíjjal. (Igen, a Pesti Kornél csak nick, nem a saját nevem.) Nem szoptam, nem dugtam, igaz, férfi vagyok. Bár producerként nagy volt a kísértés, hogy én is bevezessem a szereposztó díványt, inkább maradtam az érdemek alapján történő szelekciónál. Igaz, én voltam az egyetlen, aki ez alapján szelektált, de ennek ellenére nem bánom. Egyetértek több pontban, a média valóban olyan, amilyennek leírtad, volt szerencsém ezt több szinten megtapasztalni. Viszont abban meg az előttem szólókkal értek egyet, hogy siketen esélyed sem volt. Még nálam sem lett volna.

Pesti Kornél 2013.07.23. 02:41:42

A "másrészt" és a "persze" után a szövegedben nem kell vessző, egyébiránt egyetértek azzal, hogy az indexesek közül kiemelkedsz a közel tökéletes helyesírásoddal, de - sajnos - a "normális" újságíráshoz ez is kevés. Meg akartál felelni, de nem tudtál, egyszerűen azért, mert nem hallasz. Sajnos sorolhatnám tovább - folytatva Téged -, hogy mit nem tudsz még önhibádon kívül, amire egy "normális" újságírónak szüksége van. Valóban el voltál nyomva, ahogy írod, de ebben nem Te voltál a hibás, a kudarc - a fogyatékosságod miatt - determinálva volt. Az viszont egyértelműen a Te hibád, hogy nem tanultál meg semennyire angolul. Enélkül akkor sem lehetnél profi újságíró, ha hallanál. Bocs. Próbálj a fogyatékosságodat felhasználva más, releváns újságírói munkát találni (siketek újságja, ha van ilyen), bár az angol szerintem oda is kelleni fog.

lujo22 2013.07.23. 03:18:12

Amikor vki jelentkezik egy szakmára, elvileg pályaalkalmassági vizsgálatra küldik. Ez kimaradt. Lehet, hogy tapintatból, vagy tán szánalomból. De nincs egy őszinte barátja, aki nyíltan beszélt volna vele, ez nagyon szomorú.
Persze lehet ettől még lehet nagyon jó író. De ahogy feljebb írták, újságírásról ábrándozni, aminek elengedhetetlen feltétele a gyors kommunikáció, információcsere, reménytelen vállalkozás.

szabadság elvtársak! 2013.07.23. 06:14:38

Az biztos, hogy a média világa nem egyszerű, ahogyan emlegetik azt a találó mondatot "A tanú" c. filmből, miszerint, "az élet nem habos torta". Volt a lányomnak egy barátja, aki az egyik nagyobb médiánál volt főszerkesztő. A beosztásukból fakadóan, szinte mindenki elvált már, mivel a feleségek nem bírták, hogy a férjeket szinte alig látták otthon. Ők is így jártak. Ebből persze nem az következik, hogy a média világa alkalmatlan a családi élet zavartalan megélésére, de vitathatatlanul kemény feladat emberi szempontból. Egyébként a mai világban melyik munkahely egyszerű. Van biztos. Azonban majdnem mindenütt van hajtás.És sokszor kell a megalkuvás.

Lajosforras 2013.07.23. 06:37:31

há' nemt'om. ha valakinek a műsorokat látva életcél egy kertévébe (vagy úgy általában a magyar médiába) bekerülni,az vagy nagyon kell, hogy szeresse a pénzt, vagy mindenféle elmeháborodott mocsokságra hajlandó kell legyen a cél érdekében. esetleg naiv. mást nem nagyon bírok elképzelni.

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2013.07.23. 07:40:44

Annál értékesebb egy ember, minél több munkát tud egy személyben megcsinálni."
hát az élet már csak ilyen...a szorgalmas, önállóan dolgozni tudó, használható, élelmes, talpraesett és terhelhető munkatársat keresik a munkáltatók.

ggy 2013.07.23. 07:42:43

A gyakornok nem kész újságíró. A megjelent dolgozataikat ki szokás fizetni, de nyilván nem fog havi fixet kapni, hiszen az még a gyakorlattal rendelkezők esetében is 1-3 hónap teszt-üzemmód után alakul ki. Olyan ritka a nyomdakészre dolgozó gyakornok, mint a fehér holló. Gyakran könnyebb újraírni a cikket, mint kijavítani.

kovácspéterke 2013.07.23. 08:38:16

Először is szeretném elmondani, hogy igazán becsülendő, hogy nem mond le valaki az álmáról, de nem ártana megtalálni azt a területet, ahol érvényesülni lehet. Hallássérültként online médiumban tanulhattál volna olyat, amit később hasznosítani tudsz.

És itt jön be a képbe a második dolog. Te, mint gyakornok tanuló vagy, aki tapasztalatlanul megy el egy céghez, ahol az emberek a munkájuk mellett foglalkoznak veled.
Érdemes kiszámolni, hogy mondjuk egy középvezető vagy szerkesztő órabére mennyi, mennyi időt tölt el egy gyakornok betanításával és állandó instruálásával és máris nem tűnik olyan nagy kizsákmányolásnak az egész.

Biztos vannak cégek, ahol nem állnak korrekten a kérdéshez, de meg kell, mondjam, hogy ez onnan indul, hogy a gyakornokokkal mi az általános tapasztalat.

Médiában dolgozom, középvezető vagyok, sok gyakornok megfordult már a kezem alatt. Általában határozott időre jönnek, és komolyan dolgozhatnak, tapasztalatot szerezhetnek, referenciát állítanak elő maguk számára, amit betehetnek az életrajzukba. Van, aki státuszba került. Többen is.Amikor munkatársat kerestünk, akkor elsőként a volt gyakorlatosokat kerestük meg, mert már bizonyítottak. Ráadásul nevetségesen kevés tudással érkeznek az egyetemről, főiskoláról, alapvető fogalmakkal és folyamatokkal nincsenek tisztában. Nálunk pl ezt mind megtanulhatják.

De van, aki nem akar tanulni, lusta, nem figyel, vagy azt gondolja magáról, hogy mindent tud. Második nap kap egy egyszerű feladatot, hát hogy ő ezt nem csinálja meg, mert ebben nem érzi a kihívást, vagy tartasz neki két megbeszélést, ahol sok olyan dolgot tud meg, amit az egyetemen soha, a másodikról elmegy ebédelni és soha nem jön vissza. És ez a jellemzőbb.

A gyakornoki munka, mint az a nevében is benne van, gyakorlásra, tapasztalatszerzésre szól, és nem egy állás előszobája.

DFK 2013.07.23. 08:41:25

Sajnos, aki hallásérült és még nem is jelel, az nem alkalmas erre a pályára. Vannak fogytékosságok, amik bizomyos szakmákat kizárnak. Színvak nem lehet villanyszerelő. Siket nem lehet szinkrontolmács.
Az angol nyelv használata meg alap.

Lucretia/My Reflection 2013.07.23. 08:58:07

Az a legrosszabb ebben az egészben, hogy miközben mindenki azon szörnyülködik, hogy a pályakezdő diplomások 300e feletti bérekért tartják a markukat, van egy olyan csoportjuk is, akik ingyen, önköltséggel is dolgoznak akár évekig is, mert megvan bennük a szorgalom, az elhivatottság és a jobb nevű egyetemeken végzettek körében neadjisten még tehetség, vagy fejlődési képesség is. És úgy tűnik, éppen ezeket a fiatalokat nem becsülik meg sehol, sőt, mindenki inkább úgy néz rájuk, mintha valami bosszantó kutyaszarok lennének a járdaszegélyen.

Sajnos egyre inkább azt látom, nemcsak a média területein tevékenykedő gyakornokoknak nem jár _minimális_ honorárium a munkájukért, van ismerősöm, aki építőmérnök hallgatóként járt ugyanígy.

Pedig a média pont az a terület, ahol az internet térhódítása miatt már minden nyomtatott sajtóorgánumnak jelen kell lennie online formában is, plusz működtetni kell a Facebook, Twitter csatornákat, stb., szóval munka van elég, csak éppen az ehhez szükséges plusz munkaerőt nem akarják megfizetni érte.

A posztíró hölggyel kapcsolatban nekem pont az volt az érzésem, hogy a lehetőségeihez mérten nagyon is jól helytállt, és nem azért járt így mert ő ilyen, vagy olyan (bár első blikkre valóban nehezen elképzelhető számára ez a szakma), hanem mert ez az általános jelenség.

Lucretia/My Reflection 2013.07.23. 09:10:32

@Mrs. Jackman: szép dolog, hogy nálatok ilyen a hozzáállás szakmai oldalról, ti vagytok a ritka, pozitív kivétel.

A médiában foglalkoztatott gyakornok ismerőseim viszont többnyire rendre úgy járnak, hogy foglalkoznak velük az első három napban, amíg megmutatják, mi hogyan működik az adott cégnél, aztán meg ingyen dolgozhatnak hónapokig, vagy egy évig is úgy, hogy azért normál esetben nyugodtan járhatna a fizetés.

Vagy online médium esetében írj meg hetente x cikket, tedd fel az oldalra, amit semmilyen tartalmi ellenőrzés nem előz meg felsőbb szintekről, nem jönnek módszertani instrukciók, tanácsok, a lényeg, hogy felkerüljön az oldalra a kellő mennyiségű cikk és meglegyen a kattintás. A reklámokból a pénzt zsebrevágják, a gyakornokok meg ingyen dolgoznak helyettük.

De hová tűnt Columbo felesége? 2013.07.23. 09:16:07

Mindez nemcsak a média világában van így. Más területen is sorban állnak a jó állásokért, amiket nem osztogatnak ingyen.

Tapasztalataim szerint a "már bent lévők" között sok a dilettáns, a csak látszatra jó szakember. Amit tudnak és jól csinálnak, az az önmenedzselés (na persze, hívhatjuk ezt a náluk is nagyobb idiótáknak való nyalásnak).

Csak idézni tudom egyik üzleti partneremet:
"El nem tudod képzelni, hogy mennyi beképzelt de a világát nem tudó kis bizniszvumennel és bizniszalfahímmel volt dolgom. Hogy hogy kerültek oda, ahol vannak? Látod, ez egy nagyon jó kérdés. Ízlés és gusztus kérdése."

Szóval, a szakmai tudáson, felkészültségen kívül helyezkedni is kell tudni - előfordul, hogy nem normális mértékben.
Meg tudom érteni, ha ehhez sokaknak nincs kedve (gyomra).

volesojinka 2013.07.23. 09:25:00

azért amellett, hogy kiosztjuk a posztolót, hogy mennyi mindenben hibás, nem ártana a lényegi mondanivalóra is figyelni. A média, újságírás területének alapvetően egyfajta társadalmi sorvezetőnek kellene lennie a szórakoztatás mellett, és ez nem afféle old shcool hozzá állás, bizonyíték erre több nyugat-európai médium. Nálunk pedig egyre büdösebb és rohadtabb, kívül-belül. Nem jó az, ha tényleg szopással kerül be valaki, nem jó az, ha hülyének nézik a tanulni, tapasztalni akaró fiatalokat és csicskáztatják őket, nem jó, ha kontraszelekció alapján lehet bekerülni, ami vagy ugye szopás, vagy valakinek a valakije, akár politikai alapon. És nem jó, ha erre az a vélemény, hogy "mit akarsz, mindenütt így megy", vagy "te vagy a hibás, mert nem vetted fel a tempót." A kis opportunistáknak üzenem, ha van, vagy lesz gyerekük, azért ugye nem mindegy, hogy milyen világban akarnak érvényesülni, vagy egyáltalán élni. Márpedig az ő világukat mi kreáljuk. Nem fogják ezt a rakás amorális szart megköszönni.

igazságos 2013.07.23. 09:30:36

nem értem, hogy jön ide a nem tudott nyalni duma

ha egyszer ő enélkül akar sikeres lenni, ha jól vettem ki, most mégis összejönne megint valami

a médiában is az számít, hogy milyen cikkeket publikáltál

ha meg fáj a kezed a sok gépeléstől, ne menjél a médiába dolgozni

hogy utálom én az ilyeneket, hogy csakazért is erőszakoskodnak, oszt utána meg az egészségügyi állapotra panaszkodnak

mellesleg mit panaszkodik, van rendes melója is, másodállásból hogy lehet megélni?

inkább az a rendes állás, a médiás meg másodállás lenne

vannak terelések a szövegben, nem is kicsit

jó lenne, ha Nórika befejezné a süket dumát, már innen látszik, tökéletes lenne újságírónak.

Don Quixote de la Ferko 2013.07.23. 09:40:21

Aki ingyen hajlandó dolgozni, az ne arra fújjon, aki dolgoztatja. Elcseszett világ, elcseszett emberekkel, akik csodálkoznak, hogy kihasználják őket.

Yo! Maaan! 2013.07.23. 09:43:38

@bretman: A beiratkozás előtt tanulmányozni kell a feltételeket. Ha ott volt olyan, hogy fogyatékkal élő nem tehet vizsgát, akkor ő valahogy átcsúszott a rendszeren. Vagy jól levették pénzzel. Láttam én már olyat, hogy oktatástechnikus szakon (OKJ) végigseggelte a sulit egy mozgássérült srác, majd a vizsgabiztos szúrta ki, hogy neki tán nem kéne ezt csinálnia. De hogy biztosan ne ezen a területen dolgozzon, papírt se kaphat róla. Vizsgáznia se kellett. Nagyon sajnáltam a tagot, de igaza volt a vizsgabiztosnak. És a srácot illetően ez elsősorban önismereti hiba.

@Mrs. Jackman: A második és ötödik bekezdésed... hát telitalálat! Tisztelet a kivételnek.

@párisi köz: Igen, ő siket, de akiről írt (Nóra), nem az.

Az "annál értékesebb egy ember, minél több feladatot el tud látni" hozzáállás előnyben részesítése igaz. De egyáltalán nem jó! Ezért nincs sokaknak munkája. Tessék ellátni csak azt a feladatot, amit rád bíztak a saját szakterületeden, a többit igenis csinálja meg más! Így te se dolgozod maga halálra és másnak is jut munka.

gabcigirl 2013.07.23. 09:46:52

Vannak normális és elfogadható munkák, ezen a területen is - csak a gond az, hogy ezekhez anyagiakban már marhára nem társul az, amit a médiáról sokan tévesen feltételeznek.

Magyarul: normális témákkal foglalkozva, normális erkölcsiséggel nem éppen dől a lé.(Most direkt nem a "pozícióért cumizó", hanem a tisztességes emberekre gondoltam.)

agent_x 2013.07.23. 09:51:16

"de nem egy média szakon végzett ismerőstől, sorstárstól hallottam vissza"

legyünk következetesek kamublog esetén

párisi köz 2013.07.23. 09:57:12

Jókat vigyorogtam rajta, de próbáljuk már mérsékelni ezt a "pozícióért cumizni kell" jelenséget...

A médiában még arányaiban is jóval kevesebb az olyan főnök, akinek az ágyán keresztül vezet az út a karrierhez. Már csak azért is, mert ha így lenne, csakis mutatós, vékony, szőke, hosszú hajú modellalkatok lennének riporterek és műsorvezetők.

Azért ez nagyon nincs így. Nem vitatom, hogy néhány főszerkesztő él az alkalommal és ágynak dönti a csinos lányokat, de aki közülük el is hiszi, hogy csak attól lesz majd "valaki", az meg is érdemli, hogy tehetségtelen kurvának érezze magát.

Mert az is.

Godot42 2013.07.23. 09:58:49

én csak a magam példáját tudom elmondani: én is dolgoztam gyakornokként médiumnál, ingyen. ezt az időt viszont arra használtam, hogy telefonszámokat, kapcsolatokat gyűjtsek. az az egy év "rabszolgamunka" ahogy a post szerzője fogalmaz, azóta bőségesen megtérült, arról nem is beszélve, hogy amikor a fősuli elvégzése után pályakezdőként nekiindultam a nagybetűsnek, már fel tudtam mutatni némi tapasztalatot és ajánlásokat.

afazekas 2013.07.23. 10:07:03

Azzal egyetértek h már középiskolában rajz és ének óra helyett felkészítés kellene egyetemekre és a későbbi munkaerőpiacra! Sőt az se lenne rossz ha már ott lennének ösztöndíjak, amit cégek előírásai alapján kellene megcsinálni. (Mint nyugaton...)

A médiára én nem tudok mit mondani. Abszolút nem az én világom hálistennek. És az "urambátyám világnak", az "apuci benyomja a tehetségtelen pici fiát-lányát világnak" az archetípusa.
Szvsz...

párisi köz 2013.07.23. 10:08:11

@agent_x:
Tök mindegy, a cikkben említett iskolának a kezdetek óta kellenek a hallgatói befizetések.

Valóban elismerésem a posztoló lány kitartásáért, de változatlanul mondom, hogy az elektronikus média nem az ő terepe. Siketként nem lehet rádió- vagy tévériporterként dolgozni, ezt tudomásul kell venni.

Gabi megmondja a tutit... 2013.07.23. 10:50:53

Szerencsére a gyakornokok többsége szopik, mint a boci.

Rambo 2013.07.23. 10:54:14

Én már teljesen összezavarodtam. Egyszer azt hallom/olvasom, hogy a médiában mindenki ratyi, utána meg azt, hogy a csajok karriert szopnak maguknak a kertévéknél. Most akkor melyik az igaz? Vagy a sok buzi szopatja a lányokat? Komolyan nem értem.

Gabi megmondja a tutit... 2013.07.23. 11:01:23

@Rambo: Nem, én a fasz jobbik felén állok. :)

Koczy · http://koczyblogja.blog.hu 2013.07.23. 11:08:11

Halihó!
Én most végeztem újságíróként. 16 éves korom óta dédelgetett álmom volt, hogy egyszer a médiából (ezalatt nem az Éjjel nappal Budapestet értem) fogok megélni, de sajnos ez már hiú ábrándnak tűnik.

Mivel édesanyám könyvelő, tisztában vagyok a gyakornokokra vonatkozó szabályokkal, amivel sajnos a "munkáltatók" nincsenek, vagy csak nem akarják őket tudomásul venni. Náluk a gyakornok = ingyen munkaerő.
Sajnos már az egyetem alatt felfigyeltem erre a jelenségre, így a kötelező gyakorlatot egy külföldi érdekeltségű nagyvállalatnál végeztem a HR-osztályon(ahol egyébként dolgoztam diákmunkásként is HR kisegítőként, jelenleg sajnos viszont nem kell nekik ember ilyen vagy hasonló pozícióra)

Aztán az államvizsga után kaptam egy lehetőséget egy helyi rádiónál. Lelkes voltam, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ott sincs ez másképp, nem vagyok más nekik, csak valaki, aki dolgozik, és nem kell fizetni érte. Ezt meg is írtam a saját blogomban: koczyblogja.blog.hu/2013/07/09/ujsagirokent_vegeztem_dolgoznek

Egyébként jelentkeztem mesterképzésre, az eredmény holnap derül ki, már nagyon várom, ugyanis a kisvárosban, ahol élek, szinte lehetetlen munkához jutni. Közben elnéztem a munkaügyi hivatalba is, kíváncsi voltam, mi zajlik ott, hiszen a munkahelyekre beadott önéletrajzaimra még válaszlevél sem jött: koczyblogja.blog.hu/2013/07/22/ujsagirokent_vegeztem_meg_mindig_dolgoznek

Azért remélem a legjobbakat!

Üdv: Koczy

Rambo 2013.07.23. 11:08:38

@Gabi megmondja a tutit...: Ezek szerint te nem szopás, hanem a szüleid révén kerültél pozícióba. :D

Yo! Maaan! 2013.07.23. 11:13:35

@Koczy: Grat. Pályakezdőként mesterképzésre?! Asztakurva... :))

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2013.07.23. 11:16:44

A halláskárosodást mindenképpen tesztelni kell:

FEKETE BAKANCS

Jó bakancsom fekete,
Fényt nyel el és néma.
Felmerül, hogy süket-e,
Letesztelem én ma:

Püfölöm a zongorám,
S akkorát rúg belém,
Mintha esne Kongó rám…
Leteszteltem, le én!

illusztrálva:
fradyendre.blogspot.com/2012/02/fekete-bakancs.html

párisi köz 2013.07.23. 11:17:05

@Koczy:
"Én most végeztem újságíróként."

Ne mondd.... :)

kovácspéterke 2013.07.23. 12:05:48

@Lucretia/My Reflection: hát, ahol ez megy, az olyan színvonalú újság is. én nem engedek ki semmilyen cikket, amíg az nem olyan, h nem ciki, ha megjelenik az újság neve alatt. de képzeld, sokaknak derogál a javítás, nem figyelnek arra, amit mondok, nem értik, hogy mi miért nem jó, holott rendesen el van magyarázva.

igazából azt kellene az embereknek eldönteni, hogy akarnak-e a területen dolgozni, és akarnak akkor abba energiát feccölni. persze, jól hangzik, h a médiában dolgozom, mondjuk nem tudom miért akar mindenki itt dolgozni, de ott a dolgozni szó, és pl sztem nem árt, ha az, aki gyakorlatra jön, tisztába kerül azzal, hogy ez munka, és nem sajtótájékozatón való hetyegés meg partikra járás, mert hogy elég sokan képzelik ezt.

@Koczy: mondok valamit, kisvárosban nem fogsz tudni elhelyezkedni, aki a médiában kíván dolgozni, hacsak nem nyomják be helyi újsághoz, annak pestre kell jönni.

Újságíróként meg nem végez az ember, hanem egy idő után az lesz, ha elég tehetséges és kitartó :)

kovácspéterke 2013.07.23. 12:07:20

@Koczy: és ha a munkaügyi központonton keresztül szeretnél álláshoz jutni a területen, akkor olyan szinten nem vagy tisztában a piaci viszonyokkal, hogy az már fájdalmas.

mokkaczuka 2013.07.23. 12:10:53

Ha nem képzelné magáról minden kis hülye, hogy ő "újságíró" (vagy pláne: író), és főleg nem venné be azt a cumit, hogy ingyen dolgozik valami pofátlan, lehúzós szemét brigádnak, akkor nem lenne szétrohasztva, lezüllesztve a szakma. Ez ugyanis egy szakma, azzal a különbséggel, hogy míg bizonyos fogásait meg lehet tanulni az úgynevezett "újságíró-iskolákon", az írni tudással születni kell. Márpedig évszázad alatt nem születik annyi írótehetség, ahány kis majom egy-egy ilyen újságíró-iskolai osztályban szorong.

Koczy · http://koczyblogja.blog.hu 2013.07.23. 12:12:00

@Mrs. Jackman: Valóban, kissé rosszul fogalmaztam, az "újságíróként végeztem" - dolgot úgy értettem, hogy az van a diplomámban. Direkt nem írtam a kommunikáció-média szakot,amire jártam, mivel az idők folyamán - hozzátenném jogosan- olyan pejoratív jelentés társult hozzá, hogy jobbnak látom nem reklámozni...

A munkaügyi központtól nem várok semmit (de talán ez a blogbejegyzésemből ki is derült.) Csak gondoltam körülnézek ott is.

emzéperiksz 2013.07.23. 12:24:16

Poszter szerintem elég erőteljesen pályát tévesztett, amikor az újságírással próbálkozott, holott a legalapvetőbb skillek is hiányoznak belőle. (Hírírás sajtótájékoztatón, telefonálás, fordítás gyorsan hírügynökségi anyagból, kapcsolatépítés a szakterületén stb.)

Dr. Kovács Géza 2013.07.23. 12:41:34

Sokan azt hiszik, amikor nézik, olvassák a cikkeket, videókat, hogy ezt én is megtudnám csinálni. Aztán beíratkoznak egy média suliba és elmennek gyakornoknak egy médiumhoz. Az meg sem fordul a fejükben, hogy ezzel maguktól veszik el a lehetőséget, mert őket is egy gyakornok miatt nem fogják felvenni. Aztán a legtöbbről ki is derül, hogy nincs hozzá tehetsége, a papír nem elég. Ezekből lesznek a bloggerek. Tisztelet a kivételnek.

Sárga Király 2013.07.23. 12:48:57

@bretman: Úgy oldott meg telefonos interjúkat - gondolom skype-pal - hogy nem tud telefonálni. És pusztán a mindennapi létezéshez meg kellett tanulnia szájról olvasni, ahogy valószínűleg a jelnyelvet is. Te pedig próbálj meg láb nélkül focizni, aztán kommentálj.

Más kérdés, hogy a média világa tényleg nem neki való, ott még az épkézláb embereket is kicsinálják, de legalábbis kifacsarják, ha nincsenek "olyan" kapcsolatai.

párisi köz 2013.07.23. 12:51:21

@mokkaczuka:
Ott a pont!

@Koczy:
Már az előbb az ujjam hegyén volt, hogy megkérdezzem: mégis mire számítottál, amikor bementél abba a kisvárosi rádióba? Hogy a déli híreket máris te mondod?

Normál esetben, mire az ember eljut odáig, kismillió, akár ingyen megírt hír, tudósítás, aztán pénzért művelt élőzés és riport, tehát egy vagon gyakorlat van a háta mögött.

Néha az az érzésem a gyakornokokat elnézve, hogy erősen eltévesztették a házszámot. Az egyik ilyen jelenségnek az első napján egyéb dolga sem volt, mint hogy nézze a riportereket, mit csinálnak. Délután háromkor közölte, hogy neki egyébként mennie kell, mert "dolga van", egyúttal megkérdezte, hogy kinek adja a számlát. Nem kérdeztem vissza, csak válaszoltam. Azóta sem láttam. Sem a munkahelyemen, sem másutt a szakmában.

Ja, és ezzel a hozzáállással messze nincs egyedül, pontosabban tíz gyakornok közül nyolc ilyen. Úgyhogy ne tessék csodálkozni.

párisi köz 2013.07.23. 12:58:40

@Sárga Király:
"Te pedig próbálj meg láb nélkül focizni, aztán kommentálj."

Baromira nincs igazad. Elnézést, ha valaki találva érzi magát, de szerinted végtaghiányos emberek elmehetnek orvosnak? És nem csak azért, mert az "orvostársadalom kicsinálja őket". Basszus, írtam már, hogy a szakma műveléséhez elengedhetetlen legalapvetőbb fiziológiai érzékszervek hiányában semmilyen munkába nem szabad belekezdeni. Az újságírásnál pedig elengedhetetlen a látás, hallás és beszéd képessége.

Sárga Király 2013.07.23. 13:21:06

@párisi köz: az újságírás bizonyos területein igenis részt tudott, tudott volna venni - amikor a (remélhetően) jól sikerült cikkeket, fordításokat ingyé' elfogadták tőle, érdekes módon senki nem reklamált a halláskárosodás miatt.

Nem minden médiamunkás feszít kamerák előtt, ő is lehetett volna korrektor, lapszemléző, külsős fordító, idővel talán olvasószerkesztő is. Nem bírta cérnával, nem is volt rá szükség.

És ha már az "elengedhetetlen érzékszervekről" beszélünk, amik a médiában szükségesek - ajánlom neked a Sophie szerint a világ című francia dokumentumfilm-sorozatot. Egy vak műsorvezetőnő kutyájával beutazza a világot, úgy, hogy mindent csak szag, tapintás és a helyiek elmondása alapján ismer meg. Nagyon emberi, szép sorozat, egy percig sem unalmas. Pláne nem amatőr.

Yo! Maaan! 2013.07.23. 13:31:29

@Sárga Király: "Nagyon emberi, szép sorozat, egy percig sem unalmas. Pláne nem amatőr"

Igen. De mekkora stáb dolgozott a keze alá? :)

párisi köz 2013.07.23. 13:40:03

@Sárga Király:
Félre ne értsd, most nem vitázom veled:) Jó pár siket ismerősöm, megkockáztatom, barátom van. Élmény velük kommunikálni, ha sikerül. Ha sikerül, mondom, mert a dolog ott kezdődik, hogy állapotuknál és az abból következő helyzetüknél fogva az általánosnál sokkalta szűkösebb szó- és kifejezéskészletet ismernek. Következésképp meglehetősen nehezen igazodnak el még a feliratozott filmek világában is, mint az ép hallásúak. Értelemszerűen a kommunikáció is borzasztó lassú, tehát hivatásszerűen így nem lehet belefogni a klasszikus újságíró munkába, sajnálom.

A filmet pedig láttam:) Ha más nem, és érdekli, akkor én is ajánlom, épp mostanában ismétlik valamelyik csatornán. De azt ne felejtsd el, hogy ez egy kvázi egyszeri sorozat...

Sárga Király 2013.07.23. 13:49:44

@párisi köz: Egyszeri és példaértékű :)

kisvirag78 2013.07.23. 15:25:52

Másik oldalról nézve:
12 éve vagyok újságíró egy nagy és elismert lapnál, szakvégzettséggel, komoly műveltséggel, kutatói diplomával, nem semmire sem jó kommunikáció szakkal, és igen, mint mindenki, gyakornokként kezdtem az egyetem utolsó félévében. Akkor is fizettek, ha nem is sokat, karakterszám-alapon, utána pedig magasabb fizetéssel vettek fel, mint a legtöbb utcáról jövő pályakezdőt, mert beváltam. Engem nem szipolyoztak ki.
Nem ollózom, az én szakterületemen hiába is tenném, nincs honnan, sosem nyaltam, sokszor konfrontálódtam főnökökkel, ha nem értettem egyet. A negyedik gyerekemet szülöm, és mégis mindent megtesznek, hogy maradjak, és a gyerekek mellett is tudjak dolgozni. És tudok is, mert megteremtik hozzá a körülményeket.
Rengeteg gyakornokot tanítottam be, 99%-uk teljesen alkalmatlan volt a pályára, ugyanakkor mind meg voltak győződve, hogy nagyon jók, csak nem elég könyöklősek, nyalósak, stb., és ezért nem kaptak állást. Ki kell ábrándítanom őket: a többség egy egyszerű összetett magyar mondatot nem volt képes értelmesen összehozni, a szerkesztők és az olvasószerkesztők vért izzadtak, hogy normális cikkek jöhessenek le a lapban, sokszor inkább újraírtuk az egész cikket az illetők neve alatt, gyorsabb volt, mint minden egyes mondatot javítani. A végeredmény egy jó cikk lett, amihez sok közük nem volt, de amivel villogtak, és panaszkodtak, hogy ezek mellett nem kapnak állást.
Sajnos, ma Magyarországon mindenki újságíró akar lenni, mégis nagyítóval kell keresni azokat, akik alkalmasak erre a nagyon összetett pályára, amihez nem elég a wikipédia használata, hanem nagyon komoly tájékozottság és műveltség is kell és persze rengeteg alázat, tanulási vágy, érdeklődés stb. Ez pedig a gyakornokok 99%-ból hiányzik.

kisvirag78 2013.07.23. 15:28:47

És persze ezt nem a poszt írójára értem, hanem általánosságban.

kisvirag78 2013.07.23. 15:51:26

@Lucretia/My Reflection: Nem tudom, hol jellemző a teljesen ingyen-munka, a gyakornokokat általában külsős bérezéssel honorálják. Ez nevetséges zsebpénz, de akkor sem ingyen-munka, ráadásul cserébe kötelezettséggel sem jár.
Van persze, aki kötelező szakmai gyakorlatra jön, neki van kötelezettsége, mert alá kell íratnia az x bent töltött órát, és az ilyet elvileg fizetni sem kell. Ilyen van az orvosin is, a húgom elég sok gyakorlatot nyomott le tényleg ingyen, de ez a tanulás, az egyetemi órák része, bekerül az indexbe.
A gyakornok betanítása 2-3 nap, több idő nem jut rá. Valamikor dolgozni is kell, és a gyakornokokkal való foglalkozásért sem jár külön pótlék. Az ember az ebédidejéből, a szabadidejéből csíp le, emiatt adott esetben később megy haza a családjához. Ezalatt aki ügyes, tanul annyit, hogy kisebb feladatokkal már egyedül is megbirkózik, így kap önálló munkákat. Ezek, ha jók, megjelennek, ha nem, akkor illik nekik elmondani, mi a baj. Van, aki már itt menthetetlen, és hiába magyarázod neki finoman, hogy miért ment a kukába az egész munkája, nem érti meg. Akivel érdemes, azzal szoktak foglalkozni, mert igenis az üresedő helyeken a jól bevált gyakornok elsőbbséget élvez, de ez nem 24 órás pesztonkálást jelent, hanem a cikkeinek az alapos átnézését, és a hibák átbeszélését, valamint újabb feladatokat.

mézescsók 2013.07.23. 16:24:43

Hát, szerintem kamublog ez a javából. Az ismerőseid, barátaid, rokonaid között senkisem volt, aki szólt volna, hogy sajnos ez a pálya nem a tiéd? A média lényege a kapcsolat: az újságíró-olvasó, néző-riporter-szerkesztő-stb. között. Ők közvetítenek felém valamit, én befogadom. A központi hírügynökség (korábban MTI-nek hívták, most fogalmam sincs) anyagai között lehet ollózgatni vagy számítógépen leszedni, ide-oda rakosgatni, beillesztgetni, kicsit átfogalmazgatni akár halláskárosodottan is - gyanítom, hogy a magukat újságírónak nevezők közül sokan így is csinálják príma hallásuk ellenére -,de azért ugye nem újságírás.
Irod, hogy hónapokig gyakornokoskodtál ingyen, a megélhetéshez másod-, harmadállást kellett vállalni, plusz tanulni is. Na, ne... Itt valami nem kristálytiszta.
Hogy mi a gyakornokság lényege, azt annyian elmondták már, hogy ismételni felesleges. Kiskorod óta erre készültél és nem tudtad?
Milliószor hallottam már, hogy bizonyos állások ára a szex. Egy olyan ismerősöm sincs azonban, aki így kapott állást. Sőt, a sajátomról is hallottam már, hogy csak bizonyos szolgáltatások ellenében lehet megszerezni, de tőlem még senkisem kért ezért semmit. Annyira nem lehetek ronda!!! Szóval szivesen hallanék egyszer egy olyan beszámolót is, hogy "dugtam az állásomért". Vagy lehet, hogy csak savanyú a szőlő?

Felháborít, ha valakit egészségi állapota miatt hátrány ér. De azért az úgy vam, hogy az embernek bármilyen kivánsága teljesülhet, feltéve, ha tudja, hogy mit kívánhat.

kovácspéterke 2013.07.23. 19:13:03

@kisvirag78: na, hát ebben minden benne is van.

És teszem hozzá én pl két évig rádiózta ingyé, újságot írtam ingyé, és örültem, ha tanulhattam. aztán amikor jelentkeztem az eslő állásomra lobogtathattam a cikkeimet, amik megjelentek, elég hamar fel is vettek.

szájlány 2013.07.23. 19:17:33

@Pesti Kornél: Köszönöm az építő jellegű kritikát,a hibákat javítom.

Illalla Sillalla 2013.07.23. 21:07:48

@kisvirag78: Minden szavaddal egyetértek. Én is tizenéve vagyok a pályán, a használható gyakornok ritka, mint a fehér holló, ha van ilyen, azt fel is szokás venni valamilyen konstrukcióban, mert ha nem veszik fel, megy máshová, esetleg másik pályára.
A gyakornokok 80 százaléka tapasztalatom szerint már bejárni is lusta, esetleg beér délután 2-re, amikor már nincs mit adni neki dolgozni, mert minden felületre kiosztottuk a témákat.
Van egy 20 százalék, aki szorgos, vagy próbálkozik, de mégis használhatatlan. Felsőfokú angollal teljesen félrefordít Reuters-híreket, nem tud számolni, idejön, hogy számoljak neki százalékot, rendszeres szerzője a helyreigazítás rovatnak. Na, most ez olyan, hogy inkább ne lenne, mert több melót ad nekem szóról szóra, számról számra leellenőrizni a munkáját, mint helyette megcsinálni.
Na, és van az az 1 százalék, amit te is mondtál, akit lehet használni, értelmes, feltalálja magát, hajlandó a saját témájába kicsit beleásni magát, kapcsolatokat építeni stb.

Amúgy persze, én is gyakornokként kezdtem, nulla közeli fizetéssel, most meg a saját területemen elég ismert embernek számítok.

theanimefan 2013.07.23. 22:29:04

Koczy hangjaként írok most (ó, de csodás képzavar, na de):

"Az oké, hogy a gyakornok csak gyakornok, de itt már iskolát végzett emberekről van szó, akiknek már a saját lábukra kellene állniuk.
És ezt fizu nélkül elég nehéz lenne megvalósítani... Vagy csak az legyen újságíró, akinek apuci anyuci finanszírozni tudja a fél éves "gyakornokoskodasat"?
Ezt a gyakornoki dolgot már az egyetemi évek alatt le kéne tudni, de arról nem mi tehetünk, hogy szar ez az égész rendszer...

theanimefan 2013.07.23. 22:32:14

korrektúra: az előző komment tárgytalan.